Harmincötödik...
Itt van az ősz, itt van újra... a lassan egy hete tartó könyvtárpakolás egészen irodalmi magasságokba emelt engem is. Egy hét Arannyal, Babits-csal, Csáthtal, Déryvel, Eötvössel és a Falu jegyzőjével, Gárdonyival, Heltaival, Ignotusszal, Jókaival, Kosztolányival, Lócival aki óriás lett, Mikszáthtal, Naggyal, Ottlikkal, Petőfivel, Radnótival, Spiróval, a Szabókkal, Tóthtal, Ulyssesszel, Vörösmaryval, Weöressel és Jadvigával. A virágzó kávéházi kultúra jegyében - mely nem kevés zseniális magyar költőt és írót etetett, itatott (néha le), nevelt és ihletett- reggelemet a szomszédos kávézóban kezdtem, hogy felébredjek hajnali részegségemből. A csodálatos cappuccino után nem sokkal már pakoltam is a könyveket szakadatlan a gurulós kocsira, hogy az egy hétig tartó rendrakás után egy kicsit katalogizálhassak is. A pénteki öröm tehát kicsit korai volt. Ez úton is minden elismerésem a Szabó Ervin összes dolgozójának! A katalogizálás egész napon át tartó elfoglaltságot adott, s a hatalmas könyvhegyet elnézve, melyet az öreg hölgy hagyott az Akadémiára, ez még pár napig el fog tartani. Öt óra előtt nem sokkal felálltam, s szaladtam is a nyelviskolába beiratkozni. Mikor megérkeztem egy kedves hölgytől kaptam egy feladatlapot, kitöltöttem, s türelmesen várakoztam, hogy kiderüljön hová is kerülök. Medio azaz haladó csoportba raktak, kedd-csütörtök este 18-20-ig. Pedig meg voltam róla győződve, hogy a "Ciao. Come stai?" csapatba raknak majd. Kilépve a suliból akaratlanul is mosoly ült az arcomon, mely nemcsak a medio besorolásnak volt köszönhető, hanem a csodálatos időnek is, mely szeptemberben Rómába költözött. Az indián nyár valamiért úgy döntött, hogy hosszan időzik itt a csizma szívében. Az éjszakák egyre hűvösebbek, de a belváros szűk utcáiban hosszan kitart a nap melege, s az éjszakai életet nem keseríti kabátcipeléssel. A kellemes éjszakát kissé csípős hajnal követi, így a kávéért érdemes zárt cipőben, kendővel betakarózva menni. 10 óra tájban, mire a Nap kinyújtózza magából a felkelés fáradalmait az idő kellemes meleggé válik, pont olyan, mint otthon a késő tavasz kora nyár. Csak a naplemente fényein lehet észrevenni, hogy újra eljött az ősz. A lusta narancsos fények bearanyozzák a házak falait, a folyó vizét, s megfestik a várost az ősz színeivel. A délutáni szél sodorja az egyre gyarapodó lehullott faleveleket, s csak csendben jelzi, hogy új évszak kopogtat. Délutáni sétám hirtelen esti lett, én pedig igyekeztem hazaérni mielőtt zárják a kapukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése