FAGYI - csupanagybetűvel

Harminchatodik...

A lassan napi rutinná váló fagyi evés és a több tíz fagyizó kipróbálása után elgondolkodtam kicsit, hogy ki és hogyan találta ki/fel/meg/el ezt a legfinomabb finomságot a fagylaltot. Kicsit utánanéztem, mivel is tömöm magam nap, mint nap, s meglepő milyen tekintélyes múlttal büszkélkedhet ez a jeges finomság. Az Olaszországban firenzei és szicíliai gyökerekkel rendelkező édesség megjelenése jóval megelőzte a két város alapításának idejét. Születése egészen a Bibliai időkig nyúlik vissza, mikor Izsák a kecske tejet hóval keverte össze, lehűlést várva ettől a forró napon. Feljegyzések szerint a palesztin földbirtokosok a nyári forróságban napszámosaik számára a télen felhalmozott, elraktározott és ad-hoc megoldásokkal konzervált havat adták a kínzó hőség enyhítésére. Az ókori Egyiptom írásos emlékei is említést tesznek a fáraók által az előkelő vendégeknek kínált finomságról, melyet egy ketté osztott kehelyben szolgáltak fel, egyik részében hóval másik részében gyümölcslével. Természetesen az első fagylaltnak nevezhető jeges desszert feltalálását az ókori rómaiaknak tulajdonítják, akik az édességhez az alapanyagot a Monte Terminillo csúcsairól szállították az örök városba. Annak ellenére, hogy Néró császárnak állítólag hasmenése volt a hótól, megkegyelmezett, s nem fosztotta meg birodalmának jobb gyomorral bíró tagjait a hűsítő fogyasztásától. A római birodalom és ezzel együtt a hedonizmus bukása után, ahogy az lenni szokott a fényűző életet felváltotta az egyszerűbb, paraszti élet, melynek profiljába nem igazán passzolt a fagyi recept tökéletesítése, így Európában átmenetileg szünetelt a fagylalt készítés. Keleten azonban Mohamed próféta írásai között tovább élt a a recept, s a találékony arabok olyan hűtőrendszert találtak fel, mely alkalmas volt a jégkása szerű hűsítő ital előállítására és tárolására, egészen a fagyasztó feltalálásáig. Az arabok Szicílián keresztül sorbet formájában újra elültették a fagylaltozás élvezetét az öreg kontinensen. A sorbet szó az arab SCHERBET vagyis édes hó szóból származik, s már jóval kifinomultabb recept volt, melyet a szicíliaiak "csak" továbbfejlesztettek. A cukor és különféle gyümölcslevek hozzáadásával készülő édességet Szicíliában tökéletesítették, s megindult hódító útjára, miközben egyéb forrásokból is visszatért, a keresztes hadjáratok és nagy földrajzi felfedezések idején. Velencébe Marco Polo hozta vissza, aki forradalmian új ötleteivel valami újat kívánt hozzátenni a recepthez, az élet azonban úgy hozta, hogy rá nem a fagyi miatt emlékszünk. Szicíliában vált a fagylaltkészítés igazi művészetté, s indult először északra, majd egyre nyugatabbra.
A fagylalt reneszánsza a 16. századra tehető, amikor Ruggerit benevezték a Medici család által rendezett "a valaha volt legcsodálatosabb étel" versenyre, s az elfeledett fagyos receptet szolgálva fel desszertként a zsűri körében elsöprő sikert aratott, s megnyerte a versenyt. A győzelem után a francia királyi családba éppen beházasodni készülő Medici Katalin felkérte Ruggerit udvari szakácsának, akinek esze ágában sem volt maga mögött hagyni itáliai csirkefarmját, de miután magától nem ment, vitte az udvari testőrség, s ha tetszik ha nem alapon Marseilles-be sodorta őt az élet,s Katalin szeszélye. Katalin azt kívánta, hogy ha már semmiben sem sikerült megalázni a franciákat, legalább a konyhaművészetben sikerüljön. Az elkövetkezendő években az udvari szakács művészi alkotásokkal kápráztatta el az udvarban szórakozó előkelőket, zsenialitása azonban csak bajt hozott a fejére, ugyanis a szakácstársadalom egy emberként gyűlölte a Katalin és az udvar által szentté avatott Ruggerit. Miután egy este elkapták, kirabolták és összeverték, a szakács megelégelte a fejedelmi életet és egy borítékkal vett búcsút Katalintól, melybe a féltve őrzött receptet és búcsúzó szavait küldte a királynénak : "kegyelmes engedélyével szeretnék visszamenni a csirkéimhez, remélve, hogy az emberek végre békében hagynak. Remélem nevemet örökre elfelejtik, s csak a fagylaltom által szerzett öröm marad utánam."
Közben a híres firenzei építész, szobrász és hobby-szakács Bernardo Buontalenti fényűző banketteken szolgálta fel az általa készített jégkrémet. Míg Ruggeri fagylaltja Franciaországban hódított, addig a tojássárgájával és gyümölcsökkel felturbózott különlegesség Firenzéből egész Európát elkápráztatta. Az igazi jégkrém üzlet azonban Procopio dei Coltelli felbukkanásával indult be. A fiatal halászlegény a nagyapja által feltalált fagyasztógép továbbfejlesztésével foglalatoskodott, s megunva a szegény halászok sorsát elindult gépével Párizsba, hogy szerencsét próbáljon. Procopio az ízek tökéletesítésénél azonban többet akart elérni, s a tartósítási eljárást is tovább fejlesztette azáltal, hogy sót adott a jéghez, a mézet pedig cukorra váltotta. A briliáns feltaláló 1686-ban Párizsban boltot nyitott, melyet forgalmának köszönhetően csakhamar nagyobbra kellett, hogy cseréljen, s ez az üzlet kedvelt találkozási hellyé vált párizsi körökben. A választék is egyre bővült, hiszen a sorbet mellett jégkását és a mai értelemben vett fagylaltot is kínált a mester. Ettől kezdve nyíltak fagylaltozók szerte a világon, s lett ez a jeges finomság kicsik és nagyok, szegények és gazdagok, nők és férfiak kedvence.