Ágyő

Huszonhetedik...

Bátran mondhatom, hogy ez az a nap, amit a legkevésbé sem vártam. Mégis eljött. Reggeltől fogva igyekeztünk úgy tenni, mintha ez nem is az a nap lenne, de sajnos az. A nap mikor Kapitány újra vízre száll, s egészen a Dunáig hajózik. Torokszorító érzés és egyetlen porcikám sem kívánja.
Reggel mindenesetre összekaptuk magunkat és elindultunk a Stadio Olimpicohoz, hogy a tegnap elhangzottak alapján megtekintsük a stadiont. Való igaz, a környék már nem volt lezárva, de a drága jó biztosúr azt az apró részletet elfelejtette közölni, hogy a játéktér nincs nyitva a köznek, csak a jeggyel rendelkező, meccsre igyekvők mehetnek be, turista csoportok látogatása nem lehetséges. Pazaaaaaaaaaar! Azért kívülről alaposan körbejártuk mégiscsak egy olimpiai stadion volt hajdanán. Jópofa nép ez az olasz meg kell hagyni. Itt van ez a rengeteg rom, maradvány, régészeti lelet, melyeket nem győznek, hogy restaurálni, óvni és megőrizni az utókor számára, de az élő épületeket - amilyen például a stadion és környéke is- hagynak parlagon heverni vagy elenyészni. Az 1960-as - Rómában rendezett- Olimpia képeit nézegetve, azért megállapítottam, hogy a furfangos olaszok ezúttal is inkább igyekeztek kihasználni a város adta lehetőségeket, s kevesebb új és drága épületet emelni. Cserébe viszont több exkluzív helyszínen tartani a sporteseményeket. S ha jobban meggondoljuk igazuk is van (volt)! Arra azonban mindeddig nem jöttek még rá sajnos, hogy a főváros két klubcsapatának szépen hozna a konyhára, ha a megnyitnák az érdeklődők előtt a sportcsarnokot, s tetemes pénzeket kérhetnének el, ahogy teszik azt például Madridban.
A sportnegyed bejárása és az egyetlen fennmaradt Mussolini nevét hirdető emlékmű lefényképezése után már nem igazán maradt energiánk semmire, s így a hamarabb hazaérni - kevesebbet idegeskedni kombináció mellett döntöttünk. Hazaérve pakolászás, szendvicskészítés és indultunk is a reptérre. Kikísértem az én Kapitányomat a repülőtérre, hogy annyival is több időt tölthessünk együtt, de alig pár percünk maradt, s indulnia is kellett.
Ágyő Kapitány!
63.