Ragaszkodjunk a hülyeséghez...

Ötödik...

A negyedik befejezéseként... Megbeszéltük Annyokkal, hogy a Termininél találkozunk. Rómában tulajdonképpen nem tudok lehet-e találni ennél nagyobb és átláthatatlanabb találkozási pontot, de mi azért igyekeztünk. Ha jobban meggondolom, a Colosseo két átellenes pontjáról indulva egy irányba kőrözni talán egy fokkal nehezebb lett volna. Kiérve a Terminire érkezett is az SMS. "Itt vagyok a sínek végénél a mozgólépcsőnél, szemben kis Mc'Donalds." Nem vagyok egy tősgyökeres római, de azért azt egy hét alatt is sikerült kitapasztalnom, hogy a Termininél a min. 70 mozgólépcső mellett, 3 Mc'Donaldsnek is sikerült helyet szorítani. Továbbá a "termine" többesszámban "termini" olasz szó jelentése "végek". Tehát minden szempontból kielégítő koordinátákat kaptam. Mindenesetre Annyokot sikerült megtalálni, s mivel már nem értük volna el az utolsó metrót ha bemegyünk bámészkodni, ezért csak a Battistini legfincsibb fagyijával próbáltam kárpótolni.

Tényleg ötödik... Reggel első utunk a Barberinire vezetett, mivel az a Trevi-kúthoz legközelebb eső metrómegálló. A Barberini szökőkútjának tövében meséltem Annyoknak a Porta Pia-ról. 1870. szeptember 20-án vagyis 10 évvel az Olasz egység létrehozását követően sikerült Garibaldi csapatainak áttörniük a városfalat, s ezzel megszerezniük az akkor még a papsághoz tartozó és egyházi központként működő várost. A városfalon a Porta Pia-nál sikerült rést ütni, s betörni a később népszavazással fővárossá nyilvánított Rómába. A kaputól induló sugárút neve: Via XX (Venti) Settembre. A kultúrtörténeti morzsán felbuzdulva elindultunk megtekinteni a portát. Mikor már távolról sejlett a kapu körvonala magamban megállapítottam, hogy nemhiába itt aztán karban tartják az épületeket, műemlékeket. Közelebb érve vettem csak észre, hogy az egész fel van állványozva és a neccre, amivel be van borítva a felújítás utáni állapotban festették fel a kaput. Éljen a szemüveg...
A Porta Pia kitérő után a szokásos körre mentünk: Trevi kúttal, Pantheonnal, meg a szokásos "még ezt a kirakatot hadd nézzem meg" percenkénti megállásokkal. Ebéd után közös megegyezés alapján a tavaly az orrunk előtt bezáró Caracalla termáihoz indultunk. Caracalla valamiért nem csíp minket, mert a Piazza Veneziánál rossz buszra (a térkép szerint jó!) szálltunk és kisvártatva rájöttünk, hogy nem kicsit tévedtünk el. Annyok persze: "ha már eddig eljöttünk ne most szálljunk le" felkiáltással kapacitált, hogy menjünk még egy néhány megállót Iszapszentkukac irányába. Leszállva a buszról egy bárban felvilágosítottak, hogy ezen a térképen már rég nem vagyunk rajta... Azt hiszem mindenki erre a mondatra vágyik turistaként. Mondjuk valóban kellemetlenebb ha mindezt egy ragyavert, tetovált, sebhelyes, kétméteres férfi mondja pisztollyal a kezében. Ezúton nyugtatok meg mindenkit, sikerült Caracalla termáit megtekinteni.
Figyelem! Ha valakinek nagyon kell pisilnie, ne busz után kujtorogjon, tekintve, hogy van olyan jármű, mely csak óránként jár. Ilyenkor tessék az első bárba beszaladni, megtekinteni, hogy van-e WC, s ha igen és működik is, akkor gyorsan tessék rendelni valamit és szaladni pisilni!!!
Visszafelé természetesen nem kerülhettük ki a Spagna világhírű lépcsőit, melynek köszönhetően felfedeztük a római Disney boltot. Nagyon menőőőőőőőőőőő! Újra átéltem az 5. szülinapomat. Soha nem felejtem el! Zöld kordbársony kantárosnaci volt rajtam, és a nagyszobában köszöntöttek fel egy hatalmas szívalakú házi mogyorós csokitortával és életem első esernyőjével. Rózsaszín volt, átlátszó és őrző macis. Azóta mind a csokitortától, mind az esernyőtől megundorodtam, de életem egyik legjobb szülinapja volt.
Éjjel még egy kis veszprémi hangulat is volt, a Trevi- kút közelében egy mexikói utcazenész csapatnak köszönhetően. Remélem hamarosan Petruska András is erre jár.

Ohh Kapitány! Bontsd ki vitorlád s hajózz a Tirrén tenger partjaihoz, ahol egy kis Matróz már tisztelegve várja, hogy közös kalandok reményében együtt repülhessen szelek szárnyán a Kapitánnyal, miközben Andris énekel a kreatív leépülésről, haját borzolja a langyos szél, sós víz fröccsen arcába, s délcegen áll a jövő ormán várva az 1001 mesét!