Nyitvatartás

Tizedik...

Róma alszik! - állítja minden római. A nyár utolsó hónapjában a városra telepedő forróság elől a rutinos és tősgyökeres rómaiak a tengerpartra, külföldre, a hegyekbe egy szóval az éves VACANZA-ra menekülnek. A zsúfoltság, melyet a belvárosban tapasztalunk csak és kizárólag a turistáknak köszönhető, akik főként a belvárosban lebzselnek a látványosságok, a méregdrága éttermek, a csordultig telt cukrászdák és a római bóvlit árusító ajándékboltok forgatagában. A központot elhagyva azonban, a külső kerületek környékén már érezhetően kisebb a forgalom, kevesebb az ember és sok üzlet és étterem is zárva tart, melyet a "PER FERIE" felirat jelez számunkra, feltüntetve a visszatérés időpontját. A nyári leállás mellett, egy magyar számára igen szokatlan a napi nyitvatartás is, hiszen míg otthon mindig, minden nyitva tart, addig itt általában 8-tól 13-ig, majd 16-tól 20-ig tartanak nyitva az üzletek. Va bene! - mondhatnók. Az igazat megvallva nem okozott gondot áttérni erre az időbeosztásra, s van is benne logika, hiszen egy kereskedő számára több vevőt jelent a reggeli és esti nyitvatartás, mint a nap közepén a legnagyobb pangásban üzemeltetni a boltot. A város egyetlen vesztese a római légiósnak öltözött kis "mutatványos", aki jelmezben állva, a tűző napon, hétfőtől vasárnapig turistákkal fényképezkedik, s kerül be milliók fotóalbumába világszerte. Szegény pára, talán bele sem gondolt, hogy hány polcon is porosodik arcképe, s merül a feledés homályába nap mint nap. Nem egy hálás foglalkozás - mondhatom.
Az itteni tapasztalatok alapján rájöttem, hogy igazából elképesztő, hogy otthon Magyarországon még vasárnap is minden nyitva tart, s ráadásul 0-24 óráig. Nem akarok az imperializmus ellen küzdő jó bolsevik dumával jönni, de mindamellett, hogy felháborító, még kizsákmányoló is. Az itteni "NO STOP" felirat csupán annyit jelent, hogy nap közben nem zár be a bolt ebédidőben, de az éjszakai nyitvatartás kb. elképzelhetetlen.
Az otthoni gyakorlattal ellentétben, az idegbeteg kapkodás az olaszok számára ismeretlen fogalom. (Legalább annyira, mint egy magyar fiatal számára a lakásvásárlás önerőből.) Mindenkinek van ideje nap közben nyugodtan elfogyasztani ebédjét, s ebédidejét szeretteivel, barátaival tölteni, megelőzve ezzel a gyomorfekélyt, a rákot és az egyéb rohanó világnak köszönhető megbetegedéseket. Tudom manapság mindenki mindent a genetikára fog, de a stressz, a folyamatos idegeskedés és görcsölés aligha gyarapítja éveink számát és aligha növelik életminőségünket.
A párhuzam kedvéért vegyünk egy átlagos vasárnapot. Magyarországon az agyonhajszolt dolgozó emberek, akik általában még szombaton is a kaptafa mellett állnak, vasárnapjukat bevásárlással, takarítással, ház körüli teendők ellátásával töltik. Ezzel szemben az olaszok számára a hétvége szent és sérthetetlen. A szombat este a buli ideje, de vasárnap valahogy mégis jut energiájuk templomba menni és megköszönni az elmúlt hetet, majd családjuk körében elkölteni az ebédet, melyet közös beszélgetés követ, az este pedig mozival, filmnézéssel, olvasással vagy sétával ér véget.
Azt hiszem jogosan merül fel hát a kérdés, hogy mi értelme egyáltalán úgy élni, hogy csak dolgozunk és az életben maradáshoz elengedhetetlen szükségleteinket elégítjük ki csupán. Mi értelme mindennek ha a "dolce vita" mindig másvalaki kiváltsága?
A néha kissé bosszantó lazaságuk ellenére, taljánék azért sok jó példával járnak elöl. Érdemes tanulni tőlük...