Huszonegyedik...
Divat. Rómában az egyik legmeghatározóbb fogalom. Magam is nagy rajongója vagyok. Egyedülélőként - NEM egyedülállóként;) - azonban felfedeztem a divat egy újabb dimenzióját, méghozzá a "ma ezt veszem fel, mert ebből van a legtöbb mosnivaló" típusú praktikusnak is nevezhető öltözködési módszert. Mai kirándulásunkra hát kiválasztottam a legkoszosabb piros nadrágomat és piros hátizsákomat. A piros pólót már kicsit túlzásnak éreztem volna, így maradt a fehér. 10 óra felé elindultunk Fernandával az Aventinus dombra, ahonnan az egyik legszebb kilátás nyílik a városra. A hét domb egyikén - melynek elnevezése ismeretlen eredetű - egy kilátó és egy csodálatos park áll. A parkban a narancsfák árnyékából kilépve a Szent Péter Bazilikával találtuk szemben magunkat. Újabb turistamentes gyöngyszem. A park felett magasodik a Basilica di Santa Sabina, mely Szent Domonkos - a domonkos rend alapítója- lakóhelyéül is szolgált. Sajnos azonban augusztus 31-ig Domonkos is pihenni ment, szóval a templomot zárva találtuk. A dombon egyébként elegáns lakónegyed található, mely a vacanza miatt még a szokásosnál is csendesebb volt. Utunk a Piramide állomáshoz vezetett, onnan a Colosseumhoz, majd a Piazza Venezia-ra végül pedig bemutattam Fernandának a leghíresebb olasz fagylalt készítőt Giolittit.
Estére még megbeszéltem egy követséges találkozót a vatikáni belépő ügyében, s hűséges kísérőm Fernanda nem adta fel a reményt, hogy együtt megyünk haza még akkor sem mikor közöltem vele 17:30-kor, hogy csak hétkor tudok beszaladni a cuccért. Előtte még elszaladtunk a Laterániba, ahol közölte, hogy nagyon kell pisilnie. Úgy látszik a Lateráni valamiért mindenkiből a pisilést váltja ki, de Fernanda csak tűrt, tűrt és tűrt mígnem elérkezett az idő, hogy a Villini felé vegyük az irányt. A sarkon tárcsáztam is a számot, de sajnos kiderült, hogy még egy órát kéne várnunk és az igazolás még nem készült el, így elindultunk haza. A mertón már mindketten egymás vállán bóbiskoltunk, s lelki szemeink előtt csak a Via Mattia Battistini 456 kényelmes kis matracai lebegtek. Néhány perc elteltével már nem lebegtek tovább!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése