Huszadik...
A kissé korai fekvés miatt csak dél körül kászálódtam ki az ágyamból, s hamar össze is kaptam magam, hogy bemehessek a városba kicsit sétálgatni, meg misére is persze. Utam a Piazza del Popolo-ra vezetett, onnan pedig a Corsora. A Corso üzleteit, s az utca emberét elnézve elgondolkodtam a hit és a XXI. századi ember kapcsolatán. A fogyasztói társadalom hitvallása a vásárlás, templomai pedig az üzletek lettek, ahová a modern városlakó időről időre betér, hogy a kapitalizmus oltárán áldozhasson. A középkorban a templomban elfoglalt hely határozta meg egy ember társadalmi rangját, anyagi hátterét és a közösségben betöltött szerepének jelentőségét. Ma ugyanezt a hitelkártyák száma, a ruhákon szereplő márkajelzések, az előkelő hotelekben töltött éjszakák, s a méregdrága sznob éttermekben fogyasztott vacsorák jelentik.
Rómában a rengeteg templom is jelzi egy letűnt kor dicsőségét, mikor mindenki, aki számított Isten házába járt, s éppen a templomok nyújtotta közösségi élményelkből kimaradni volt ciki, míg manapság az egyház már azzal elégedett, ha legalább tíz hívő összegyűlik egy vasárnapi szentmisén. Mielőtt azonban nagyon elragadtatnánk magunkat nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy Isten házában és nevében ugyanolyan képmutatás folyt néhány száz évvel ezelőtt, mint ma az üzletekben. Az egyetlen különbség, hogy akkoriban az emberek nem menő szatyrokban rejlő örömszerző termékektől, hanem búcsúcéduláktól várták az üdvösséget, s annak halál előtti megfelelőjét, az elégedettség érzésést. Azonban akárcsak az egyház, a piac is egyre mértéktelenebb, s ez természetesen vezet válsághoz majd a birodalom bukásához. Míg a Római Birodalomban a császár dicsőségére és halhatatlanságának bizonyítására folytak a hódítások, addig az Úr Nagy Konstantin császárnak kinyilatkoztatot mondata után - "E jelben győzni fogsz!" - az Egyház egyre inkább felbuzdult, hogy a szeretet igéjét ne lehetőségként, hanem kötelezettségként ajánlják a nép számára. A kapzsiság, s a hittel való manipuláció egyenes következményeként kezdődtek meg a keresztes hadjáratok, melyet a kiábrándultság és a reformáció követett. A vallásháborúk és következményük az ateizmus megjelenésével már csak idő kérdése volt, hogy milyen kapaszkodóhoz nyúl majd az emberiség, hogy ne érezze magát egyedül a nagy világmindenségben. Hosszú ideig a tudomány szolgált ilyen kapaszkodóként, de mikor a technikáról is kiderült, hogy bizony tud rossz érdekeket és értékeket is szolgálni szépen lassan eljutottunk a fogyasztói társadalomba, ahol egyetlen dolgunk, hogy munkánkkal a gazdasági fejlődést lendítsük előre, s az ezért kapott fizetésünkből vásárolt javakkal szintén.
Róma számára azért a vallásos turizmus még mindig szépen hoz a konyhára, s egy-egy ünnepi misén óriási tömeg gyűlik össze a Szent Péter Bazilikában és környékén, s hatalmas pompa közepette azért még igyekeznek protestálni az egyházi méltóságok, hogy bizony hatalmunk még nem a múlté, de még a kívülálló is láthatja, hogy ez csupán egy templom a sok hatalmas bazilika és székesegyház közül, melyek az év minden napján fájón pangnak az ürességtől.
Mindezek ellenére azért jól eső érzéssel tölt el - engem legalábbis- bemenni egy templomba, meghallgatni egy misét, s kicsit csöndben és nyugodtan ülni, számot vetni és hálát adni. A legnagyobb élményt nyújtó kis templomok, kápolnák sokszor még a hitetleneket és az egyházi "maszlagtól" idegenkedőket is kibillentik egy-egy percre ellenkezésükből, s egy pillanatra ők is nyugalmat találnak a házban mely a földből gyümölcseiből vétetett Isten dicsőségére.
A komoly gondolatokat és az egyre gyakrabban jelentkező honvágyat egy Giolittis fagyival igyekeztem elűzni, de sajnos a boldogsághormon ezúttal csak pehelytermelő funkciót töltött be, a boldogság elmaradt. Már csak kettőt kell aludni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése