Első nap...
9 hónap várakozás után megérkeztem. No nem a világra, hanem Rómába. Augusztus 3-án pontban 9 órakor landoltam az Aeroporto Fiumicinon, ahol várt rám István piros pólóban és kék farmerben. Szerencsére nem ugrottam rá az első piros pólós-farmeres úrra, mert úgy éreztem túlságosan olasz a feje, meg a neje, így nézelődtem tovább mígnem megpillantottam Istvánt. Rövid várakozás után harmadmagammal elindultam a városba. Elképesztő!
A kövire menet 5 percen belül láttam többek között a Colosseumot, Caracalla termáit, a piazza Veneziát. Caput mundi én mondom!
A követségre érve megtekinthettem a rezit (a.k.a. nagyköveti rezidencia), ahol találkoztam a monarchia-beli ezüst étkészlettel, a kifésült szőnyegrojtokkal, a fehér szalonnal és persze mi másból fogyasztottam volna a nespressot (!), mint Herendiből. Hmmm... csak Georg hiányzott kicsit, a tejhab bajuszával együtt. Apropo Georg. Csiripeltek nekem bizonyos madarak arról, hogy ő is a másik csapatban focizik... Szomorú! (Nem mintha eddig lettek volna illúzióim és terveim vele kapcsolatban;) A legizgalmasabb fordulat azonban mindenképpen a boa-story. A környéken egyik nap híre ment, hogy a szomszédságban egy rosszul bezárt terráriumnak köszönhetően megszökött egy boa. DE! nem kell izgulni szerencsére, mert nem halálos a harapása. Felhívnám azonban a figyelmet a wikipédiáról lehalászott alábbi információra: "áldozatukat szorítással ölik meg. Szemük igen nagy, mert esetenként a látásukat is használják vadászatkor" Tehát a forróság ellenére zárjatok mindent kedves Feleim! További jó hír még, hogy "A fákon, és a talajon egyaránt jól mozog." Nyugodalmas jó éjszakát a környéken lakóknak!
No nekem boákkal szerencsére nem kell küzdenem, csupán makacs szennyeződésekkel és bakatollakkal. Andrea, aki nem nő, de legalább férfi, s nem magyar de legalább olasz, abból a szélhámos szemeseálljól fajtából való, aki előszeretettel veri át a nem résen lévőket. Remélem kellőképpen rá vagyok tapadva a résre:)
Órákon át tartó ganézás után megérdemelten dőltem hátra frissen fertőtlenített műanyag székemen, s fogtam hozzá a blogíráshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése