Nyolcadik...
Mai napomat az utazásnak szenteltem. Mindenki beleesik abba a hibába, hogy ha végre rábukkan egy bejáratott útvonalra, ami a kiválasztott célhoz vezet, akkor mindvégig ragaszkodik ahhoz az egyhez, pedig rengeteg egyéb - sokszor gyorsabb!- lehetőség közül lehet választani, csak utána kell nézni picit. A ATAC - helyi BKV- honlapján, mint rájöttem, még útvonaltervező is van, mely a leggyorsabb, a legkevesebb átszállás és a legkevesebb séta a megállók között kategóriákat kínálja az utaznivágyóknak. Szóval tudom én, hogy a metró gyors, tiszta, légkondicionált, de éveket is eltölthetünk egy városban úgy, hogy pontosan be sem tudjuk lőni, hogy mi hol van, ha csak a föld alatt közlekedünk. Róma a Tiberis partja mentén emelkedő 7 dombra épült, így aztán mindig fel lehet mászni valami magasra, hogy kicsit be tudjuk tájolni magunkat. Talán a legismertebb és legmagasabb kilátó a Szent Péter Bazilika kupolája, ahonnan az egész várost látjuk, s ha már az első napokban felmegyük, könnyen tájékozódunk a továbbiakban. A magaslatok mellett kiváló tájékozódási pont a buszokkal való közlekedés. Nem kell megijedni, MINDEN normális ember eltéved párszor mire rájön, hogy mit jelentenek a nagy sárga táblák, mi melyik irányban van, milyen sűrűn járnak a buszok és milyen elterelések vannak a városban. A 7 napra váltható turista bérlet korlátlan metrózást és buszozást biztosít, továbbá(!) ingyenesen vehető igénybe a vonat is a tengerpartig. Ezeket az információkat természetesen nem nagyon reklámozzák... Ezen a hétvégén még vár rám az éjszakai buszozás felfedezése. Alig várom. Pfffff...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése