Huszonkettedik...
Ma este érkezik Kapitány. Lálálálá. A tegnap megbeszéltek alapján reggel korán elindultam a kövire, hogy elintézzem a vatikáni belépőnket. A buszon odafelé egy idős házaspár ült egymás mellett, olyan 75 forma, tipikus olasz donna (méretre, kinézetre, bajuszra is az a fajta, aki szemeink előtt a szó hallatán megjelenik) és férje a munkában meggörbült hátú, mégis sorsát büszkén viselő úr. Rájuk nézve azonban egyértelműen látszott, hogy a hatalmas méretű otthonka alatt azért ott a nadrág, melyet egyértelműen nem Bácsi viselt. Kisvártatva felszállt egy 60 körüli Sofia Loren hasonmás, aki ezzel jól láthatóan - szinte tüntetőleg- tisztában is volt. A leszálláshoz készülődő házaspár egy piros lámpa alatt gyorsan az ajtónál lévő biztonságot nyújtó kapaszkodó rúdjához járult, melyet jó erősen markolva várták a fermata felbukkanását. Ekkor hogy hogy nem, Sofia kettejük közé keveredett hatalmas dús kebleivel egyetemben. A szebb napokat is megélt Bácsi úgy rágúvadt a természet ajándékaira, hogy majd kiesett a szeme a gödréből. Néni csak beletörődő szemforgatással konstatálta, hogy Ura alámerült a női bájok tengerében, s alig győzte lerángatni férjét a megállóban. Egy kávé és egy lekváros croissant után már 10-kor bebocsátást nyertem, s el is készült azonnal nekem és férjemnek a belépő... A Vatikán számára úgy látszik a XXI. századi kapcsolati formák értelmezhetetlen kategóriák, így jobb híján maradtunk a házasság szentségénél. A kövi után elszaladtam szandált venni, meg térképet beszerezni, meg fogkrémet vásárolni, meg jegyet venni és szaladtam haza takarítani. A delelő napon elvégzett takarítás után nekiálltam vasalni, így a már addig is min. 60 fokos szobát legalább 80 fokosra forrósítottam. Bőröm az enyvhez hasonló állapotban már szinte fülsiketítően üvöltött, hogy "Zuhanyozz már leeeeeee!" Engedelmeskedtem.
Este kilenckor már indultam is a Terminire, ahol 2 órás kálváriám kezdődött a vágányok közötti rohangálás és késő wizzair miatt. A 28-as vágánynál ülve kiderült, hogy az az átkozott vonat nem oda érkezett, s szegény Ember már kint várt rám. Ekkor a guta már erősen ütlegelt, de megpillantva Kapitányt a továbbiakban mindez nem érdekelt. Miután rájöttünk, hogy az utolsó metró is elment elindultunk gurulós bőröndös kirándulásunkra: Trevi kút, Piazza Venezia, Via del Corso, Battistini...
Jó éjszakát gyerekek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése