S az Úr a huszonnegyedik napon, mikor látá Capitano és Marine elszántságát, így szólt: "ma hajnalban - bizony mondom néktek- egy hosszú fehér gépkígyó, mely gyorsabban siklik, mint a képzelet elrepít majd titeket egy mesebeli tájra, mely nem a ma emberének munkáját dicséri, hanem régi korok dicsőségét hirdeti. A Nap alig mozdul, s ti mégis kétezer évet repültök majd vissza, hogy lássátok, az ember mily nagy tudott lenni, s mily csodát tudott alkotni szabad akaratából és saját erejéből. Menjetek, s nézzétek meg a régmúltat, hogy mire elér Benneteket az alkony, s felébredtek a kétezer éves álomból, tudomást szerezzetek az ókor nagyjairól!"
Szerintem legalábbis valami ilyesmit mondott volna.
Kivételesen a reggel reggel kezdődött, hogy még a pörkölő hőség előtt kiérjünk az antik városrészbe, ahol nem kisebb dologra vállalkoztunk, mint a Colosseum, a Forum Romanum, a Palatinus domb és egyéb járulékos - semmi pejor. felhang- ókori épületek, építmények megtekintésére. Hála Bridget A. English-nek (National Geographic külső munkatárs) valóban nem kellett sorban állnunk a jegyünkért, hiszen mindenki a Colosseumnál tolakszik, mi pedig kombinált jegyünket a Palatinus bejáratánál vettük meg.
Sétánkat tehát a Palatinuson (Palatino) kezdtük, mely már az ősidőktől fogva lakott terület volt. Hatalmas fái, és szebb napokat is megért épületmaradványai büszkén hirdetik a császárkori Róma pompáját. A monda szerint, miután Faustulus a pásztor rátalált Romulusra és Remusra, ide hozta fel az ikreket, s itt nevelte őket, míg isteni küldetésük át nem írta sorsukat. A területen már a köztársaság idején is Róma életének legjelentősebb személyiségei éltek, s miután Augustus császár, úgy döntött, hogy - ebben az egyben követve a köztársaság nagyjait- ide költözik, a Palatinus egy csapásra a császárok legkedveltebb lakóhelyévé vált. A forróság elől Octavianus szerény házának maradványai közé menekültünk, s a fennmaradt falfestmények és mozaikok is jó ízlésről és mértékletességről tettek tanúbizonyságot. Az első császár halálával mindez eltűnt, s olyan fényűzés - sokszor pazarlás- kezdődött, mely aligha mondható isteninek. Nem meglepő hát, hogy a palota szó is a palatinus szóból származik. A 4. századot követően, mikor Constantinus a mai Törökország területére helyezte át a birodalom központját a pompa köddé vált, s lassan enyészetnek indult.
A dombról nyíló fenséges kilátás már következő úti célunkat mutatta, vagyis a Forum Romanum romjait. A Forum, mely közel egy évezreden át volt az ókori Róma központja, ma Európa legjelentősebb régészeti lelőhelye. Az olasz főváros és a közlekedési vállalat számára egyébként sok fejfájást okoznak ezek - a régészeknek felbecsülhetetlen- lelőhelyek, hiszen az 1955 és 2000 között megépült két vonal átadása óta, a római metróépítés folyamatos leállításokba ütközik miattuk. A már meglévő vonalakat is csak néhány megállós szakaszonként tudták átadni, a tervezett C vonal, pedig gyakorlatilag, csak olyan városrészek alatt futna, melyek mind-mind nagy valószínűséggel meglepetéseket tartogatnak, s egy terület régészeti lelőhellyé nyilvánításától kezdve hosszú évekig nem kezdődhetnek munkálatok.
A Forum maradványainak megtekintése után a déli nap agylágyító sugaraiban fürdőzve Kapitánnyal úgy döntöttünk, hogy falatozunk valamit, majd rövid ejtőzés és délután jöhet a várva várt Colosseum. Ebéd után a véletlen a hatalmas lábhoz vezetett minket, ahol mi is elkészítettünk minden - a témából kihozható- vicces turista fotót.
A LÁBat elhagyva a Pantheon felé igyekeztünk, persze erről Kapitány akkor még mit sem tudott. Sajnos elvétettem az utcát és eggyel előbb mentünk be, mint ahol kellett volna, hogy a legpazarabb látványban legyen részünk, de azért panaszra nem volt ok. A Pantheonba lépve nem akármilyen fogadtatásban volt részünk. A templomot hangszer és énekszó töltötte be. A levegőben csak úgy áradt a szépség és a nyugalom. Kapitány meg is dicsért, hogy szépen gondoskodtam róla, hogy az első találkozásuk a Pantheonnal felejthetetlen legyen. Énekszó ide vagy oda, azért az első napon készített préselt pénzérmék közül helyesen választotta Kapitány a Colosseumot ábrázoló, csillogó, valaha volt 2 centest. A Colosseum ámulatba ejtő látványát nem lehetett felülmúlni, s ezt a bent tett sétánk csak megerősítette. A Colosseum más néven Amphiteatrum Flavium építése mindössze 10 évet vett igénybe (69-79). Vespasianus császár uralkodása idején kezdték építeni, Néró császár birtokához tartozó mesterséges tó helyén. Az amfiteátrum 48 méter magas, mely 4 emeletet jelent. Az első három emelet dór, jón és korinthoszi oszlopfővel megkoronázott tartószerkezetekkel kapaszkodnak egymásba. A stadion hatalmas méretei mellett a legmegdöbbentőbb talán az infrastruktúrája volt. A játéktér fölött egy vászon árnyékoló tartotta távol a csapadékot és hőséget. Az 50-80 ezer ember befogadására képes 80 bejáratot számláló stadiont állítólag 10 perc alatt ki lehetett üríteni. Mindez kétezer éve emberi kezek által épült, gépek és technikai szerkezetek segítsége nélkül. A négy emeleten kívül a föld alatt további két emelet szolgált a gladiátorok, az állatok és a halálra ítéltek elhelyezésére, valamint folyosók és aluljárók rendszere kígyózott itt, hogy a hírességek zavartalanul a helyükre, a kevésbé szerencsések pedig a küzdőtérre juthassanak. Az eredeti rendeltetésének megfelelően 400 évig működő Colosseum több ezer gladiátor, harcos, keresztény, elítélt és állat brutális lemészárlásának volt szemtanúja. A Colosseumban töltött idő után még kísérletet tettünk, hogy meglessük Caracalla termáit is. Kivételesen sikerrel jártunk bár mindössze 30 percünk maradt, hogy - leginkább- körbefussuk.
Az egész napos menet után megérdemelt vacsoránkhoz bevásároltunk egy supermercatoban, majd kis erkélyünkre kiköltözve császári étkeket lakmároztunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése