Huszonhatodik...
Rendes katolikusként, Kapitányommal ma alaposan megünnepeltük a Sabbathot, mely nem is olyan értelmetlen, mint elsőre tűnik. A zsidók számára a hét legfontosabb napja a szombat, mely a családi körben töltött pihenés és közös imádság ideje. S ki ne tudná, hogy Jézus zsidó volt? Ha pedig Jézus zsidóként élte élete nagy részét, akkor mi miért is ne ünnepelhetnénk a Sabbahot? Van ennek bármi értelme? Nem sok, de lényeg a lényeg, a reggelt pihenéssel, reggelizéssel, egymással töltöttük, hogy kora délután kipihenten indulhassunk a Stadio Olimpico-hoz. Az útvonaltervezőnek hála hamar megérkeztünk, de sajnos a Róma meccs miatt le volt zárva minden. Illemtudóan megérdeklődtem az őrtől, hogy holnap látogatható-e a komplexum, melyre igennel felelt. Egy estére tervezett és leszervezett program miatt már csak egy rövidebb kirándulásra futotta időnkből, így elindultunk a Trastevere szomszédságában álló zsidónegyedbe, mely ugyan csak néhány utcát jelent, de hangulata - és a negyedben árusított fahéjas pizza- csodálatos. Utóbbi állítólag a pápának is kedvenc csemegéje. Mi fahéjas pizzát ugyan nem találtunk, de annál finomabb fagyit viszont igen, egy helyes kis fagyizóban, mely Róma legrégebbi hídjának lábánál bújik meg. Fagyinkat elmajszolva és a zsidónegyedet bejárva csakhamar rájöttünk, hogy ha az esti programra vissza akarunk érni, azonnal rohannunk kell a Battistinire. Szerencsére egy katolikus országban, szombaton zavartalan rendben járnak a buszok, metrók és villamosok, így nem kellett sokat várakoznunk, hogy hazaérjünk. Gyors fürdés, készülődés, s teljes puccparádéban indultunk a Piazza Repubblica irányába, ahol a város egyetlen anglikán templomába volt koncertjegyünk. A koncert a meghirdetett időpontnak megfelelően pontban 20 órakor kezdődött, s két dolog azonnal világossá vált számunkra: 1. a zene egy fos. EGY FOS! 2. az anglikánok szeretik a forróságot. A szabad ég alatt mért 40 fok enyhet adónak bizonyult a benti 80 fokhoz képest, mely először csak rövid lefolyású röhögőgörcsöt okozott, kisvártatva azonban Plutoi babérokra törtünk. Egymás vállán ért minket az álom erőtlen operaáriák kereszttüzében, mely ellen egy darabig próbáltunk harcolni, de mikor éreztük, hogy a kéz amely egyre mélyebb álomba ránt minket erősebb, mint vágyunk az ébren maradásra, kénytelenek voltunk megadni magunkat. A koncert végeztével az elsöprő tapsvihart és a CD vásárlást meghagytuk a palimadaraknak, mi inkább fejvesztve menekültünk ki az éjszaka simogató melegébe. Éhünk enyhítésére - mely reggel 10 óra óta egyre növekedett- betértünk a két ismerősen csengő betű piros sárga fényben úszó helységébe, hogy teletömhessük bendőnket, jó öreg amerikai falatokkal. Nyamiiiii! Életemben nem esett még ilyen jól műkaja, mint ma! A Spagna állomásig elsétáltunk, hogy véletlenül se maradjon ki Kapitány életéből még egy nagy adag turista giccs, majd metróra pattanva repültünk a Battira, hogy nyugovóra térhessünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése